Bolyongások Irodalom Eszmék és tények Líra Értékeink Emlékezet Portré Porta Kitekintő Levél az olvasóhoz Ajánló 
Menu
  • Nyitólap
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Legfrisebb írások
  • Levél az olvasóhoz
  • Aktuális tartalom
  • Archívum
  • Partnerek
    Fülöp

    Szentjánosi Csaba

    Baka István honlapja

    Nagy-Magyarország tájai

    Erdélyi tájakon

    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat (Arhív) oldalán!
    Tartalom
    Pünkösdi hiedelmek és népi hagyományok


    Pünkösdi hiedelmek és népi hagyományok: pünkösdölés, avagy mimimamázás, cucorkázás, hesspávázás, törökbasázás, rabjárás, zöldágjárás, és az ünnepi kalinkázás





    Pünkösd ünnepét a katolikus egyház annak az emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvétot követő ötvenedik napra esik Pünkösd, amely mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között.
    Pünkösdkor több régi búcsújáróhelyen búcsúnapot tartottak, például Csíksomlyón, Máriaradnán, Vodnicán, Andocson, Ferencszálláson, Mátraverebélyen.

    Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték meg a pünkösdöt:
    Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. – (Ap. Csel 2, 1-7)

    A pünkösd tehát az Egyház születésnapja, aminek ünnepéhez igen sok népi hiedelem, játék, szólás és cselekvés társul.
    A középkorban a szél zúgását, ami a Szentlélek eljövetelét előzte meg, kürtökkel, harsonákkal utánozták.
    A „tüzes nyelveket” (ti. az apostolokét) pedig égő kócok dobálásával, amelyeket a templom padlásáról eresztettek a hívek közé. Csíkdelnén a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon a mise alatt.

    Pünkösdi-király választás: Magyarországon a XVI. században ismert volt a pünkösdi-királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás – rövid, mint a pünkösdi királyság. –
    A XVII. század végén és a XVIII. században a huszárezredekben „májuskirályt” választottak. Egy XIX. századi szokásgyűjtemény részletesen közöl egy lovasversennyel történő pünkösdi-királyválasztást a Dunántúlról. A pünkösdi királyt jelölteknek öt-hat kilométeres távon kellett lovagolni és más ügyességi próbákat kellett kiállniuk. Aki győzött, az lett a pünkösdi király: első a mulatságban, vezető a legénybíró választásban.

    A XIX. és XX. században a leírások alapján a házról-házra járó pünkösdi szokásoknak két táji típusa különíthető el: az Alföldön és északkelet-Magyarországon a pünkösdölés, a Dunántúlon a pünkösdi királyné-járás.

    Pünkösdölés: az Alföldön és északkelet-Magyarországon elnevezései; mimimamázás, mavagyon-járás, mivama-járás. Általában lányok voltak a szereplői, de egyes XIX. századi változatokban a legények is részt vettek a játékban.
    Kiskunfélegyházán öten mentek ünneplő ruhában pünkösdölni. A királynő fején rózsakoszorú volt, a verseket állva mondták, az éneknél párosával forogtak:



    Dicsértessék a Jézus Krisztus!
    Én kicsike vagyok,
    nagyot nem szólhatok,
    mégis az Istennek
    dicséretet mondok.
    Királyné koronája,
    királyné pálcája
    szálljon erre a házra,
    az Isten áldásával
    még rég nem szállott
    az apostolokra.



    A pünkösdölés egyes változataiban a lakodalmas menet mintájára menyasszony és vőlegény szerepelt, de volt, ahol csak a menyasszony vonult a kíséretével. Galgahévizen az 1920-as évekig a lányok ünneplőben pünkösdöltek, mimimamáztak. A pünkösdölők körben álltak, a kör közepére állt a menyasszony és a vőlegény. Az énekre a körbenállók egy irányban forogtak.
    A lakodalmas menet mintájára Szegeden a XIX. század végén öt eladó lány járt házról házra pünkösdölni. Ünneplő ruhát és fejükön rózsakoszorút viseltek. A legkisebbnek, a királynénak piros kendővel kötötték be a fejét, és fehér fátyollal borították le. A két elől haladó egyike a vőlegény, aki ének közben táncolt a királynéval. Hátul a násznagy és a zsákos ment, az utóbbi az ajándékot szedte be.

    Pünkösdi királyné-járás a lányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntője a Dunántúlon. Elnevezései: pünkösdjárás, pünkösdköszöntés, cucorkázás.
    A szokás négy fő mozzanatból állt:
    többnyire négy lány házról házra vezet egy kisebbet, a pünkösdi királynét;
    egyházhoz érve az udvaron vagy ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki baldachin módjára, vagy betakarják;
    éneklés közben mozdulatlanul állnak, majd körbejárják a királynét, esetleg táncolnak;
    termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a királynét.
    Ezen kívül még a következő mozzanatok járulhatnak a játék menetéhez: virághintés, nevetési tilalom, adománykérés.

    Hesspávázás: Udvarszékhelyen, a Sóvidéken ma is élő szokás a hesspávázás. 10-12 éves leánykák és különböző korú fiúk választanak maguk közül egy királyt, egy királynét, egy királyleányt és nyoszolyóleányokat, a többiek pedig a zászlóvivők, a ludak. A hesspávázó csapat a kora reggeli órákban indul – Alsósófalván vasárnap, Parajdon hétfőn, és énekelve bejárja az egész falut. A kapott adományokat egymás között elosztják.



    Hess páva, hess páva,
    Királyné pávája!
    Ha én páva volnék,
    Jó reggel felkelnék.

    Jó reggel felkelnék,
    Folyóvízre mennék,
    Folyóvizet innék,
    Gyöngyharmatot szednék.

    Szárnyamat csattogtatnám,
    Szép tollam hullatnám,
    Szép leány felszedné,
    Kalapjába tenné.



    Törökbasázás: nyugat-Magyarország egyes vidékein egy iskolás fiút török basának öltöztettek társai, és házról házra kísérték. Szalmával tömték ki a nadrágját, testének felső részét gallyakkal, virágokkal borították be. A zöld ágakra még csengőt is tettek. Az udvaron pálcával ütötték, hogy ugráljon. A házbeliek pénzt és tojást adtak nekik.
    Rabjárás: a Dunántúl egyes falvaiban volt szokás pünkösdkor. A pünkösdölő lányok után mentek a lábuknál összeláncolt fiúk, - segéljék ezeket a szegény katonarabokat, vagy tojással, vagy garassal, vagy katonaforintokkal! – adománykéréssel.

    Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást kérek,
    Szabadulást nem adnak, egy pár fillért adjanak!
    Egy pár fillért nem adnak, egy pár tojást adjanak
    Ennek a szegény katonarabnak!

    A zöldágjárás, zöldághordás egyik jeles időpontja pünkösd. Bálványoson a falu egyik tágas helyén gyűltek össze a fehérbe öltözött lányok. Kézfogással sorban álltak, a sor végén két-két nagyobb lány kaput tartott. Énekelve és a kapun átbújva járták végig a falu utcáit.




    Májusfaállítás, táncmulatságok, párválasztó, udvarló szokások.
    Egyes vidékeken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésre ilyenkor került sor. A Zempléni-hegyvidék falvaiban is pünkösdkor állították a májusfát.
    Csallóközben szokás volt a vámkerék állítás: egy tizenöt méter magas rúdra kocsikereket tettek, feldíszítették szalagokkal, borosüvegekkel. Az erre az alkalomra kinevezett bíró vagy csősz a párokat elfogta, hogy a lányokkal bírságot fizettessen. A mulatságot is a lányok rendezték, vám nélkül senki sem mehetett a kocsmába.
    A magyar nyelvterületen mindenütt kedvelték a pünkösdi bálokat. A kalotaszegi falvakban ilyenkor háromnapos táncot rendeztek.
    Udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások is voltak pünkösdkor. A sárközi Szeremlén ilyenkor volt szokás a pünkösdi ladikázás, kalinkázás. Az udvarló legény szerelmi ajándékként díszes evezőt adott a választott lánynak. A zöld ágakkal feldíszített csónakon, pünkösd másnapján ladikáztak a fiatalok. Topolyán a lányok búzavirágból, pipacsból koszorút fontak. A legények pünkösd hajnalán pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni szerettek volna. Ugyanakkor a búzavirág koszorút el kellett hozniuk a lányos háztól. A pünkösdi mátkatál küldésről egy XIX. századi leírás számol be: Egerben egy nyolc év körüli kisleány ünnepi ruhában, fején koszorúval vitte a tálat, amelynek közepén koszorúra font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva. A legény küldte a választott lányhoz, akinek ha tetszett a legény, hasonló tállal viszonozta. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták.
    Pünkösdhöz fűződik a pásztorok megajándékozása. Túrkevén a gazdák fonott kaláccsal és pálinkával kínálták a csordást pünkösd reggelén, Hajdúböszörményben pedig minden gulyás, csikós, csordás, juhász, kondás kapott ajándékba kalácsot és egy liter bort.
    A pünkösdi hiedelmek tárába tartozik, hogy a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat – nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát – tett, hogy a gonosz, rossz szellemeket távol tartsák a háztól. Gyimesben úgy tartották, ha ilyenkor esik, akkor jó termés várható.
    Palicson azt mondják: – ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz! –



    Forrás: Bálint Sándor; Ünnepi kalendárium, Dömötör Tekla; Magyar népszokások, Kerényi György; Magyar énekes népszokások, Katona Lajos; Folklór kalendárium.



    -cspb-


    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    3976

    Kategóriák
    13

    Tagok
    111

    Új tagok
    Saca-Carolina

    Partnerek
    8