Bolyongások Irodalom Eszmék és tények Líra Értékeink Emlékezet Portré Porta Kitekintő Levél az olvasóhoz Ajánló 
Menu
  • Nyitólap
  • Mozgókép
  • Archívum
  • Könyvesbolt
  • Impresszum
  • Legfrisebb írások
  • Levél az olvasóhoz
  • Aktuális tartalom
  • Archívum
  • Partnerek
    Fülöp

    Szentjánosi Csaba

    Baka István honlapja

    Nagy-Magyarország tájai

    Erdélyi tájakon

    Jóna Dávid honlapja

    Polgár Info

    Átpingált március

    Copyright
    Szózat
    Copyright Szózat
    2009
    Szózat.
    Üdvözöljük a Szózat (Arhív) oldalán!
    Tartalom
    Exkluzív interjú Szőnyi Bartalos Mária, művésznevén, Betty Moeklin Haqz grafológus, pszhichomatikus íróval, az Író Kilencek Nemzetközi csoportjának elnökével


    Beszélgető partnerem Szőnyben született, jelenleg is itt él, és alkot. Felmenői csallóközi Magyarok. Tizenhat éves korától ír. 1982 - ben debütált, az   Új Forrás szerkesztősége mutatta be, mint költőt, Komáromban. 1985-ben újságíró iskolát végzett. Innentől folyamatosan jelennek meg publicisztikái, cikkei, költeményei. 1995-től 2003-ig az Új Szó szlovákiai magyar nyelvű országos napilap, valamint a Vasárnap elnevezésű szlovákiai magyar nyelvű országos hetilap felkérésére, jeligés levelekre válaszolt tanácsadóként, illetve grafológusként. 1997. szeptember 27-28-án részt vett a Pozsonyban tartott Nemzetközi Medicina Symposiumon előadásával. Magyarországon, 1998-ban, Komáromban tartott kétnapos nemzetközi szintű előadást. Csorna, Győr, Komárom, Budapest, Kazincbarcika, Szeged, Zenta és Bécs voltak fontosabb előadási helyszínei.  2004-ben rádiós, televíziós riporter és szerkesztői iskolát végzett, de otthon van az internet világában is. Profiként szerkeszt, saját honlapot is üzemeltet. Budapesten a NONPROFIT MÉDIA - Nézőpont váltás programja keretében, illetve a MEOSZ  által szervezett képzésben vett részt, amelynek köszönhetően rádiós, televíziós riporterként, szerkesztőként is dolgozhatna. 2004 márciusában mutatták be vizsgafilmjét Budapesten, a Független Média Központban „Viktória tánclépései” címmel. Még ebben az évben az Irodalmi Rádió készített vele művészportrét, valamint különböző magyarországi és külhoni magyar adásokban hallhatták verseit és a vele készített portrébeszélgetéseket.
    Az írónővel jól ismerjük egymást, így a következő beszélgetésünk nem csoda, hogy teljesen az őszinteségen és a valós szókimondáson alapszik:

    - Már tini lányként tollat fogtál és írni kezdtél. Mi inspirált arra, hogy író, költőként, ahelyett, hogy a diáktársaiddal szórakoztál volna, nyakadba vedd az ország búját, baját, mások problémáját?

    - A mai napig a gyermekkorom tapasztalatai határozzák meg tevékenységi köreimet. Szüleim a Benes dekrétum miatt kerültek át Magyarországra. A félelmük miatt nálunk egy bőrönd mindig útra készen állt. Szüleim honvágya, a nővérem utáni vágyakozásuk – akit Szlovákiában a nagyszüleim neveltek -  megkeserítette életüket és a családi légkörre, rányomta bélyegét. Még nem jártam iskolába, amikor rájöttem arra, hogy szeretettel, türelemmel, vigasztaló szavaimmal képes vagyok feloldani otthon a rossz hangulatot. Iskolásként, amikor megérkeztem, pillanatok alatt felmértem, hogy milyen hangulatban vannak szüleim. Ha apám hátra tett kézzel fel-alá sétált a szobában, anyám pedig lógó orral tett-vett valamit, akkor nagy baj volt.

    - Mit tettél az ilyen számodra kellemetlen helyzetekben, hogyan javítottad a hangulatot?

    Úgy oldottam fel ilyenkor a rossz légkört, hogy apámtól kérdeztem valamit, főleg matematikával kapcsolatban, mondván, hogy szeretném, ha elmagyarázná és azonnal elő vettem a füzetemet. Erre mindig kapható volt, de a versek kikérdezésére és a rajzra is. Ezzel kizökkentettem mind a kettőjüket a mélabús hangulatból még akkor is, ha semmi problémám nem volt a tanulással. Tehát először a családban töltöttem be konfliktusmegoldó szerepet. Az iskolában visszahúzódó, gondolkodó kislány voltam. Figyeltem az osztálytársaimat és a tanáraimat is. Nekem az osztálytársaim elsődlegesen nem játszótársaim voltak, hanem az érdeklődési köröm szereplői. Érdekelt, hogy a különböző helyzetekben hogyan reagálnak. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy néha én is részt vegyek a játékokban, de közben is figyelemmel kísértem reakcióikat.

    - Mikor vetődött fel benned először az írás gondolata?

    - Gyermekként már irogattam, de valóban tizenhat éves koromtól számottevőek az írásaim. Nagyon sokat olvastam a napköziben. Nyolc éves voltam, amikor valaki a kezembe adta Platón műveit. 10 éves lehettem, amikor apám egyszer a hóna alatt hozta haza Petőfi összes költeményét. Anyám sírva fakadt, mert annyira kevés pénzünk volt, hogy ez a kötet akkor nagy luxusnak számított nálunk. Attól kezdve apám felolvasott Petőfi verseiből minden este. Az 1950-es években és a hatvanas évek elején sem volt még különösebb szórakozási lehetőség a gyerekeknek, csupán a szombat délelőtti matiné a szőnyi moziban.      Énekkaros voltam, kézilabdáztam, majd később jártam irodalmi szakkörbe és könyvtárba.

    - Szabadgondolkodású alkotóként, mint kutató, megalkottad a pszichomatikát. Mit takar ez a sok ember számára még szinte ismeretlen szó, fogalom?

    - A pszichomatika olyan konstruktív számelméleti, elsődlegesen személyiségelemzési forma, amely – a személyiségen és annak közvetlen, illetve közvetett környezetén túl - kiterjed fogalmakra, városokra, országokra, s ezen keresztül a Föld egészére, a Földön túli világra, ezek analizálható részeire. A Földet időben és térben átfogó, nagyléptékű gondolkodásformák elméletiségének híve vagyok, de csak akkor, ha azok levezethetők és alkalmazhatók az emberiség mindennapjainak gyakorlatában úgy, mint bármely más szinten. A pszichomatika nem csupán gondolatépítő, haladást szolgálva előrevivő konstruktív szemléleti formája lehet a mai földi társadalmak számára, hanem „konstruktív-függősége” miatt a legegyszerűbb, és ennek okán a leggyorsabban megérthető, időben leghamarabb, szinte azonnal a gyakorlatban alkalmazható analitikus módszer, amelynek kidolgozójaként a minden szinten történő magyar nyelvű kommunikációra is gondoltam.

    - Mennyire volt nehéz a pszichomatikát elfogadtatni, illetve megismertetni?

    - Nem volt nehéz! - Ennek bizonyítéka, hogy több országban sok magyar tanítványnak átadtam a pszichomatika elméletének alaptéziseit, és már az elméleti anyagot azonnal – előadás közben - ösztönösen alkalmazni kezdték a résztvevők, de még a reményét vesztettnek is felcsillant a szeme.

    - Miért is?

    - Azért, mert ott, az előadásom közben döbbentek rá a saját, vagy szűkebb - tágabb környezetük - sokszor több évtizedes - problémáira és annak megoldási módjára. Szerencsés helyzetben vagyok; ha kell az egyszerű emberek hétköznapi konyhanyelvén, vagy középszinten, illetve tudományos elméleti szinten képes vagyok a saját módszeremből előadásokat, konzultációkat tartani.

    A két weblapon részletesebben lehet erről olvasni:
    http://users.atw.hu/bartalosmaria/ertekezes1.html
    http://users.atw.hu/bartalosmaria/rezges.html

    - A speciális tudományok nemzetközi szintű előadójaként, hogyan zajlik egy – egy előadásod?
    - Minden olyan kutatást, amelyet nem fogad el a mai tudományos elit, speciális tudományok közé sorolok. Ugyanis, ha egy elit nem fogad el valamit, vagy a tudomány mai elfogadott ismérveivel nem bizonyítható, attól még létezhet. Sőt, állítom, hogy a tudományos gyökérrel közös, csak még nem nyert megfelelő bizonyítást. Időráfordítás kérdése az, hogy ne kopjanak el olyan igazságok, amelyeket még tudományosan bizonyítani fontos. Ráadásul vannak olyan elméletek, amelyekről nagyon kevesen hallhattak, de már elég sokan megtapasztalhatták.

    - Tudnál ezekre példát mondani?

     - Ilyen volt egy-két évtizede a meditáció. Amikor felnőttként érdekelt, hogy mit is takar maga a szó, hogy „meditáció”, és elmentem megtapasztalni, nagyon ledöbbentem, mert rájöttem, hogy számomra ez, már gyermekkorom óta természetes, csupán nem tudtam, hogy meditációnak nevezik, és azt gondoltam, hogy ez mindenkinél így van, ahogyan magam megtapasztaltam már régebben. Ezért számomra nem volt misztikus, hanem természetes volt, de azok számára, akik először tapasztalták, igen, misztikusnak hatott. Na, de, amíg egy kisgyerek el nem jut az „AHA”- élményig, addig egy matematikai összeadás, vagy kivonás is misztikusnak tűnhet számára.

    - Az általad kidolgozott pszichomatikában, számos írásodban, előadásodban fellelhetőek a speciális tudománnyal foglalkozó téziseid. Ezeket, mire alapozod?

    - A pszichomatika keretein belül szoktam megemlíteni a speciális tudományokat, hogy némi fogalmuk legyen az embereknek róla. Mert a kevés tudással rendelkező embernek szinte minden speciális tudás lehet, ami számára új. Így aztán mindig a közönség összetétele adja meg számomra, hogy mi a speciális, és mi nem az. Hiába készültem fel az előadásaimra! Többször előfordult, hogy spontán beszéltem, mert ezt kívánta meg a közönség összetétele. Természetesen az másképpen zajlott, amikor öt fős létszámmal konzultációt tartottam. Ott is először a fogalmak tisztázásának volt döntő szerepe, mert különben nem értettük volna meg  egymást.

     - Napjainkban mennyire van igény a grafológiára, pszichomatikára?

    - Fontos tisztázni azt, hogy minden tudással vissza lehet élni, ha visszaélésre hajlamos elmébe kerül. Gondolj bele, hogy az elmúlt esztendők során a társadalmi vezetés mennyire visszaélésre hajlamossá tette az emberek többségét! Ebből kiindulva, hiába van igény a pszichomatikára, ami most már egyre jobban érdekli az embereket, de nem véletlenül nem írtam meg eddig a szakkönyvemet. Nem tudnám elviselni, ha a magyarságnak az én módszerem miatt esne baja. Akik átvették tőlem a módszerem alaptéziseit és alkalmazzák, azok is tisztában vannak ezzel a veszéllyel és érzik a felelősségüket.

    - Tanultál grafológiát is. Ezt tudod alkalmazni előadásaid során?

    Igen! – Huszonöt évvel ezelőtt egy írásszakértő egyetlen tanítványa voltam. Az írásszakértőkre szükség van ma is több területen, de én nem tartom magamat hivatásos írásszakértőnek. Ennek ellenére szoktam beszélni a konzultációkon erről is. A grafológia ma már tudomásom szerint elfogadott. A kilencvenes évek vége felé meghívták az országban számottevő grafológusokat a Munkaügyi Minisztériumba, így engem is, ahol arról volt szó, hogy a grafológus asszisztensi képzést OKJ-szintre emelik. Ott szóvá tettem, hogy a jogszabályok a tények után kullognak, mivel először a grafológusi tevékenységet kellett volna elismerni, azután az asszisztensit, vagy együtt a kettőt. A véleményemet elmondtam, de nem figyeltem később hogyan alakult, vagy nem alakult másképpen a jogszabály.
     
    - Egy kicsit meglepted a világ asztrológusait a tizenharmadik csillagjegy felfedezésekor, hogyan fogadta ezt a szakma?

    - A tizenharmadik Állatövi jegyet nem én fedeztem fel, hanem a kilencvenes évek elején a Londoni Királyi Asztronómiai Társaság asztrológusai. Ami a személyiségtípusokat érinti, csupán annyit tettem – mint kutató és minden iránt érdeklődő elmével megáldott -, hogy hitelt adtam szavuknak. Azt gondoltam: Tételezzük fel, hogy igazuk van. Ebből kiindulva, a témával kapcsolatban hagytam a gondolataimat „futni” minden befolyástól mentesen, amit leírtam, és megjelent 2003-ban az „Új Karma Egy gondolat hullámhosszán” című könyvemben.
    - Mennyire vagy jártas az asztrológiában?
    - Nem vagyok asztrológus. Ez a terület mellékkutatásként lépett be a gondolkodási körömbe. Természetesen kételkedve fogadták. Nem is csodálkozom rajta. A változások mindig kételyt ébresztenek egy adott szakterület tudósai körében. Ráadásul nem vagyok az asztrológia tudósa. Csupán egy erős belső késztető erő inspirált arra, hogy leírjam a rajtam átfutó gondolatmenetet. A táblázatok is úgy készültek, hogy beindítottam a számítógépet és a gondolataimon átfutó számokat táblázatba írtam. Ennyi történt. Meg kell jegyeznem, hogy azóta nem foglalkoztat a téma. A pszichomatika módszerem kutatási melléktermékeként tudom be.

    - Honnan az irodalomhoz való kötődésed, és az önzetlenség, hiszen tudom, szeretsz más írókat, költőket felkarolni, helyzetbe hozni?

    - Ha már egyszer magyarnak születtem, és megadatott magyar emberként gondolkodni, érezni, s ezért elég sok hátrány ért, több mint öt évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy nyitok egy weblapot, és azoknak a tehetséges íróknak, költőknek lehetőséget adok, akik hasonlóan perifériára kerültek, mint én. Nem tudtam előre, mi, hogyan fog történni, de reménykedtem abban, hogy megérzik szándékomat szó nélkül is azok az író emberek, akiket belső késztető erejük nem hagyott el. Ezt kizárólag önzetlenül és türelemmel lehetett megvalósítani, mert mindegyikünk máról holnapra él. Mi nem vagyunk alapítvány, nem vagyunk egyesület, nincs pénzügyi elszámolhatóságunk, kizárólag szellemi körré váltunk. Nekünk egy adatott meg: az írásainkat közre adtuk.
    http://www.irokilencek.hu

    - Természetesen a weblap fenntartásáért fizetni kellett, ennek költségét pedig, amíg élt a férjem, biztosította. Ő galambászott, én meg írtam. Sok jó ember van, hidd el, aki odafigyelt és odafigyel ránk.

     - Visszatérve az irodalomhoz. Számos nagynevű, hazánkban és külföldön élő író, költő megfordult már az Író Kilencek körében. Mi a szerepe a magyar irodalomban ennek a csoportnak?

    - Az Író Kilenceknél az elmúlt öt esztendőben sokan megfordultak hazánktól elszakadt, magyar nyelven írók. Azok maradtak, akik a magyarságért, a magyar nyelv műveléséért ebben a közösségben szeretnének még tenni valamit. A külföldön élő, magyar nyelven írók többségénél azt vettem észre, azért jöttek hozzánk, hogy egyrészt gyakorolják a nyelvünket, másrészt pedig felmérjék, mi a helyzet Magyarországon. Néhányan közülük lebetegedtek, idős korúak, mint például Gyöngyös Imre (Új Zélandból), aki nemzetközi nívó díjas költő, és akinek sokat köszönhetünk mindannyian, hiszen teljesen önzetlenül szakmai műhelymunkát vezetett azok számára, akik fejleszteni akarták költészetüket. Utoljára Shakespeare szonettjeinek általa történő fordítását közölte nálunk. Olyan külföldi költő, író is volt közöttünk, aki azt gondolta, hogy politikai nézeteinket képes lesz befolyásolni, de ez nem sikerült és elment. Megértem, hogy kívülről, jómódból másképpen látszik minden, mint számunkra, akik megéljük, átéljük az itthoni problémákat, változásokat.

    - A csoport tagjai hol élnek?

    Az Író Kilencek hazai költői, írói többnyire vidéken élnek, megvan a sajátos szemléletük, a hazánk és a magyarság iránti szeretetük, a magyarságtudatuk, ami meghatározza szerepüket a magyar irodalomban. Természetesen vannak közöttünk olyanok is, akik jelenleg a fővárosban élnek.

    - Nyíltan felvettétek a kesztyűt a Gyurcsán rezsim ellen. Írásaitokban, verseitekben elmarasztaltátok a diktatúrát?

    - Véleményem szerint minden vezéregyéniség önmagában hordoz némi diktátori jellemvonást. Ez, nem baj. A baj ott kezdődik, ha a magyar nemzet összetevőjét – a magyar népet és a népet képviselő civil szervezeteket – figyelmen kívül hagyja valamelyik kormány és csakis a saját eszmei érdekeit tartva szem előtt, önérdekből próbál kormányozni. Nos, az elmúlt években láttuk, érzékeltük, megtapasztaltuk, hogy ez, hova vezetett. Természetes reakciója volt az Író Kilencek tagjainak, ahogyan az elmúlt években, írásaikban figyelmeztették – hol szelíden, hol erőteljesebben – a kormányt.

    - Érték ezért a csoportot, vagy személyedet támadások?

    - Persze, hogy értek bennünket elmarasztalások, de mi túléltük annak ellenére, hogy az interneten mindannyian őszintén, az igazi nevünket adva írtunk és írunk. Nem úgy, mint teszik azt sokan, állnevek mögébújva mocskolódnak.  Gyurcsány és kormánya az általunk rámutatott hibáik és a hazugságaik miatt nem élték túl, nem lehettek újra kormányzó párt. Aki a Szent Koronát svájci sapkának titulálja, arra nem hallgatnak a magyar emberek.

    - Nő létedre rendkívül erős vagy. Honnan ez a kitartás és az a hatalmas szeretet, mellyel megérinted az emberek lelkét, szívét?

    - A minden szintű túlélésre még a szüleim tanítottak meg, és ezért roppant hálás vagyok nekik, bár már egyikük sem él.
    Ők rádöbbentettek arra, hogy a történelem, a politika látható és láthatatlan szálai kötik az ebet a karóhoz éppen úgy, mint egy-egy ember megtapasztalt, megélt sorsa, amiről nem tud mindenki, de a közvetlen környezetének tagjai is csupán részletekre emlékeznek. A többi elsikkad a feledés homályában, mert minden nem kerülhet napvilágra. Még akkor sem, ha azt mondják, hogy semmi sem vész el a Nap alatt. Így igaz. Az ember a rossz érzéseit mégsem tudja mindig megfogalmazni – csak érzi, hogy valami nem stimmel, valami nem úgy történt, ahogyan mondják, mert ő egészen másképpen élte át például 1956-ot: mástól félt és mást féltett. Hasonlóan, de mégis más közegben élték meg például a Trianont a környező országokba szakadt magyar emberek. Másképpen élték meg az elmúlt húsz esztendőt az egyszerű emberek itthon és a nagyvilágban, de érzékelhetően hasonló gondokkal küzdve.

    - A jelenlegi csoport lenne az a mag, mely már összeforrottan, együttgondolkodva alkot?

    - Igen!- az Író Kilencek tagjai hasonlóan élték meg a társadalmi változásokat, és hasonló gondolatokat tükröztek írásaikban az elmúlt időszakban. Ez a hasonlóság alakította ki a törzstagságot.

    Egyszer valaki azt mondta nekem:
     - „Bárhogyan is történt, te és a többiek, a kortársaid, meg a gyermekeik a kommunisták csecsbimbóin nőttetek fel! Etettek benneteket, munkátok volt, tanulhattatok, szórakozhattatok. Ha másért nem, ezért hálásnak kell lennetek a kommunistáknak!”

    - „Igaz. Csakhogy a gyermek is elszakad egyszer az anyja csecsbimbóitól, és másképpen kezd gondolkodni. Gondolkodni kezd már gyermekkorban, később ki akar szakadni a környezetéből, önálló életet akar élni. Esetleg még rendszert is akar váltani, mert amit megtapasztalt, amit biztosított a kommunisták csecsbimbója, az nem felelt meg számára, és főleg nem felel meg a gyermekei számára, akik szintén le akarnak szakadni a szülőktől; akik esetleg már a saját gyermekeiket, unokáikat is egészen más szemléletben fogják nevelni. Tehát, minden társadalom - csecsbimbója - általi bármilyen szintű (testi, lelki, szellemi) táplálás ideiglenes. Kötni lehet hozzá erőszakkal, vagy kötődni lehet hozzá erőszak nélkül, de egy bizonyos szellemi-lelki érést követően megtörténik az elszakadás, a megtagadás, amit nevezhetünk akár hálátlanságnak is.” – válaszoltam.

    - Most talán történik valami változás, lehet, hogy most lesz újra rendszerváltás?

    - Egy-egy korszakváltást újra és újra átgondolva, mélységében tovább elemezve, úgy határoztam, hogy a jelenlegi Orbán Viktor miniszterelnökségével vezetett FIDESZ-KDNP kormánynak adok egy esztendőt. Türelmes ember lévén, türelemmel kivárom tetteiket. Nem két hétre, nem 100 napra van szükségük! Legalább egy esztendő fontos ahhoz, hogy bebizonyítsák mindannyiunk számára a leglényegesebbet: Elszakadtak - e a kommunisták csecsbimbóitól úgy, ahogyan várják tőlük a szavazóik és a nem szavazók? - Ezért egy esztendőn át nem írok kritikát, és nem véleményezem tetteiket. Természetesen odafigyelek minden lépésükre, esetleges melléfogásaikra, az ellenzék megnyilvánulásaira, de nem kommentálom. Egy év elteltével élni fogok a természetemből fakadó szólás-és véleményszabadságommal. Persze, ezt nem várom el az Író Kilencek többi tagjaitól. Ők, szabadon, nyugodtan megírhatják véleményüket. Leközlöm a weblapunkon. Úgy látom, hogy többségük átmeneti időszakot él meg és figyel, mert várják a történések, események alakulását.

    - Írásaitok, kritikátok a nemzet érdekében fogalmazódnak. Nemcsak az interneten, hanem számos könyvben, újságokban publikáltok. Miért van az, hogy az írók, költők megérzik a bajt?

    - Azt a megjegyzést kaptuk nem is olyan régen, hogy túlságosan borongósak az írásaink. Igen, a korszellemet tükrözik. Az elmúlt időszak rányomta bélyegét életünkre, írásainkra. Nagyon remélem, hogy írhatunk még vidáman is, a hétköznapjainkban lecsapódó, pillanatnyi, apró örömeinket szintén kifejezhetjük verseinkben, prózáinkban. Az írók, költők szeizmográfként reagálnak minden történésre, eseményre, ami megihleti őket. Így kell felfogni bennünket a mindenkori hatalomnak és érdemes odafigyelni véleményünkre. Nem szabad kirekeszteni a leírt gondolatok miatt, mert az írók, költők előbbre járnak sokszor a gondolataikkal, mint a politikusok. Hamarabb érzékelik a bajt, mint némelyik vezéregyéniség, aki elszállva önmagától azt képzeli, hogy mindennek tudora.

    - Itt szeretném megjegyezni rólad, mint az interjút készítőjéről, az Író Kilencek alelnökéről hogy rajtam kívül nagyon kevesen tudják rólad, hogy gondolataid úgy pörögnek, hogy sok esetben megelőzik egymást. Ez azért is jó, mert nehéz téged megvezetni, félreállítani, hiszen adott szituációkban belelátsz az emberek fejébe, gondolataiba. Ezzel sokan így vagyunk íróemberek…

    - Erre jó példa: az írók és a költők a gondolataik szolgái. Addig piszkálja őket egy-egy gondolat, amíg le nem írják, meg nem írják valamilyen formában. Az országunk vezetői pedig a magyar nép szolgái. Addig piszkálja őket a nép, amíg azt nem teszik, ami a nép és az ország javát szolgálja.

    - Mik a terveid a jövőre nézve, illetve milyen rendezvények, feladatok várnak még az Író Kilencek körére ebben az évben?

    - A hatvanadik életévemet „taposom”. Ideje megírnom néhány visszaemlékezést, a szakkönyvemet, és megfestenem néhány képet a jövőben, az unokákkal való foglalkozás mellett.
    2010. szeptember 25.-én az Író Kilencek Nemzetközi Köre törzstagjai közül tíz hazai költő, író mutatkozik be Budapesten, a Magyarok Házában. Ennek menetét szervezem, forgatókönyvét írom a napokban.
    10-12 óra között gyermek-koncertet ad többnyire az Író Kilencek gyermekverseiből a komáromi FÜLKE Zenei Egyesület ZSEBSÜN zenekara ÉVSZAKOK  címmel.
    13 órától pedig  felnőtteknek „HA MÁR EGYSZER MAGYARNAK SZÜLETTEM” műsorcímmel mutatkoznak be az ÍRÓ KILENCEK törzstagjai közül írásaikkal, verseikkel: Arany-Tóth Katalin, Gavallér János, Harcos Katalin, Jóna Dávid, Lénárd József, Mikló Zsolt, Szalki Bernáth Attila,  Tölgyesi Mónika és természetesen téged és saját személyemet sem hagyom ki.
    12 óra 15 perctől személyesen tartok sajtótájékoztatót, ahol a sajtó képviselői kérdezhetnek és bemutatom a tíz írót, költőt a sajtós kollégáknak. A meghívókat szeptember közepéig mindenkinek elküldjük e-mailben. Számunkra fontos a jövő nemzedék sorsa. Tisztelettel meghívjuk az óvodásokat, általános iskolásokat, szüleiket, parlamenti képviselőket, a kormánytagokat, minisztereket, a miniszterelnök urat, a köztársasági elnök urat családjukkal együtt éppen úgy, mint az egyszerű embereket. Ismerjenek meg bennünket személyesen! Mi, nyitottak és nyíltak vagyunk. Mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel személyünk, írásaink és a jövő nemzedék sorsa.


    Kérdezett: Tamás István

    Szózat



    Statisztikák

    Tartalom
    4

    Oldalak
    3976

    Kategóriák
    13

    Tagok
    111

    Új tagok
    Saca-Carolina

    Partnerek
    8