A GÉP folyóirat 1949-óta jelenik meg folyamatosan!
GTE és a GÉP
A Gépipari Tudományos Egyesület 1949-ben jött létre az 1867-ben megalakult Magyar Mérnökegylet (1872-től a Magyar Mérnök és Építészegylet) hagyományainak örököseként. Ezen belül a Gépészeti és Gépipari Szakosztályok tevékenységének folytatója. A GTE az ország egyik legnagyobb, műszaki értelmiséget összefogó, tudományos, társadalmi szervezete, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja.
Az egyesület 3 műszaki folyóiratot és egy egyesületi lapot jelentet meg rendszeresen.
A GÉP c. folyóirat elsősorban a gépipar területén született kutatási-fejlesztési eredményekről tájékoztatja olvasótáborát. Rendszeres információt szolgáltat az aktuális piaci viszonyokról, a hazai gépipari piacszervezési és értékesítési helyzetről. A jelen teljesítményei, eredményei és a technikatörténeti múlt bemutatásával a szellemi híd szerepét vállalja a korábbi évtizedek műszaki nagyjai és a jövő magyar gépiparának szakemberei között.
A Gépipari Tudományos Egyesület létrejöttekor a gépiparra mind Magyarországon, mind a világon az volt jellemző, hogy sokszor nemzeti köntösben, hazai telephelyen működő vállalatok fejlesztettek-termeltek, néhány óriástól eltekintve közepes mérettel. Magyar viszonylatban a 19. század második felétől a 20. század első feléig szédületes, – mai szóval innovatív, sikeres korszakot tekinthetünk át a technikatörténetben, találmányok olyan sorát, amelyek mind a gép-, mind a villamosiparban világraszólóak voltak és gazdasági sikereket is hoztak.
A második világháború után mind a technikai fejlődés, mind – magától a háborútól talán nem független – globalizáció oda vezetett, hogy a cégek világméretűvé váltak és a mérnökök szerepe is átalakult. Ma a mérnök, a feltaláló feloldódik a cégben, az új eredmény a cég tulajdonává válik, közzétenni is nehéz. A hagyományos “feltalálói” név már nem jut el sem a szakmai, sem a szélesebb társadalmi közösséghez. Az elismerést a cég által adott javadalmazás jelenti.
A másik véglet, amikor egy törpe vállalkozásban egy, két, három mérnök fejleszt. Mindent ők csinálnak, és ha a piac úgy ítéli meg, akkor robbanásszerűen törnek be egy új termékkel, és még kis cég esetén is a globalizáció útjára lépnek.
A mai gép már nem ugyanaz a gép, amely volt 150 évvel ezelőtt és a mechanika, a villamosságtan néhány alaptörvényére épült. Mind a gazdaságban működő összes eszköz, mind az előállításukat szolgáló szellemi kapacitások is átalakultak, a természettudományok sokszorosan mélyebb alkalmazását jelentik.
Mindez a gépészmérnökök képzésében is változásokat hozott. 2011 tavaszán a magyarországi egyetemi felvételekről tájékoztató honlapon 80 olyan szakról olvashattunk, amelyek nevében a “gépészmérnök” szó szerepelt. 67 alapképzési szak indult (nappali, levelező, stb.). 20 szak volt a nappali alapképzésben, 13 intézmény hirdetett mesterképzést ezen a néven.
A Gépipari Tudományos Egyesület lapja – a GÉP – arra törekszik, hogy a folyamatos változások között – sőt azokat megelőzve – a szakmát-tudományt művelő mérnökök és a szakmát-tudományt tanuló diákok számára lehetőséget adjon az új eredmények közzétételére, megvitatására, minél szélesebb körben történő alkalmazására, vagyis a lap egyaránt szolgája az ipart és az oktatást is.
Az iparért, az oktatásért: GÉP!
Dr. Döbröczöni Ádám
professor emeritus